A délszláv háborúk a 20. század végének egyik legsúlyosabb európai konfliktus-sorozatát jelentették. Jugoszlávia felbomlása az 1990-es években fegyveres konfliktusokhoz vezetett Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, majd később Koszovóban is. A háborúkat nacionalizmus, politikai és területi konfliktusok, valamint etnikai feszültségek kísérték.
A boszniai háború 1992 és 1995 között ment végbe . A konfliktus során tömeges kitelepítések, mészárlások, ostromok és népirtás zajlott.
A háború egyik legsötétebb fejezete Szarajevó ostroma volt.
Szarajevó ostroma:
Szarajevót 1992 és 1996 között a boszniai szerb erők ostrom alatt tartották. A várost körülvevő magaslatokról tüzérségi támadásokat indítottak, miközben mesterlövészek vették célba a lakosságot.
A civilek számára egy egyszerű utcai átkelés is életveszélyes volt. Az emberek vízért, élelemért vagy munkába menet közben is mesterlövészek célpontjaivá váltak.
A lövészek nem kizárólag katonai célpontokat támadtak. A civilek szándékos célba vétele a Szarajevó elleni hadjárat egyik meghatározó elemévé vált.
Európa, a kultúra fellegvára ?
Európát gyakran a kultúra, a művészet, a tudomány és a civilizáció egyik legfontosabb bölcsőjeként emlegetjük. Itt születtek azok a gondolatok, művek és intézmények, amelyek évszázadokon keresztül formálták a modern világot. Múzeumok, egyetemek, könyvtárak, történelmi városok és kulturális örökségek sokasága emlékeztet arra, hogy ezen a kontinensen milyen nagy értéket tulajdonítottak az emberi gondolkodásnak és az életnek.
Éppen ezért különösen elgondolkodtató, ami Szarajevóban történt.
Egy európai városban emberek élték a mindennapjaikat, miközben a környező hegyekből lövések zúdultak rájuk. A háborúban ártatlanok estek áldozatul. A mesterlövészek utcákat, kereszteződéseket és olyan helyeket figyeltek, ahol az embereknek egyszerűen közlekedniük kellett.
És ebben a történetben jelenik meg a gazdag külföldiek „human safari” ügye.
A nyomozások és tanúvallomások szerint egyes tehetős külföldiek pénzt fizettek azért, hogy a Szarajevó körüli állásokból a város lakóira lőhessenek. Nem egy távoli, ismeretlen kontinensen zajló konfliktusról beszélünk, hanem Európáról. Egy olyan kontinensről, amely saját történelmének részeként a művészetet, a kultúrát, a humanizmust és az emberi élet értékét hirdeti.
Ez teszi igazán súlyossá a történetet.
Miközben Európa múzeumaiban Rembrandt, Michelangelo vagy Picasso művei az emberi alkotóképességet és kultúrát őrzik, néhány száz kilométerrel arrébb emberek az életükért rohantak egy utcán, mert egy fegyveres valahonnan a magasból célba vette őket.
A legmegrázóbb pedig az, hogy a beszámolók szerint egyes emberek számára mindez fizetős élménnyé vált míg a civilek pokolnak élték meg.
Ez nem pusztán a délszláv háború brutalitásáról szól. Sokkal kellemetlenebb kérdést vet fel: mit ér a civilizáció és a kultúra eszméje, ha ugyanazon a kontinensen, ahol évszázadokon keresztül az emberi élet és szellem értékéről beszéltek, emberek pénzért más emberek életére vadásztak?
Szarajevó története ezért nemcsak egy háború története. Hanem egy tükröt is tart Európa elé.
Megmutatja, hogy a kultúra önmagában nem tesz emberségessé egy társadalmat. A múzeumok, könyvek, egyetemek és műalkotások mögött is ott marad az emberi természet sötét oldala. És talán éppen ez a legnehezebb gondolat: a civilizáció nem attól létezik, hogy felépítettük, hanem attól, hogy akkor is képesek vagyunk megőrizni és fenntartani az emberi élet tiszteletét, amikor lehet
Walde András
Walde András